Az erdő kapitánya - és a Szív Trail

Ez egy mesélősebb bejegyzés lesz, de hátha érdekel valakit egy ilyen gyermekkori emlék, időutazás, hangulat-visszaadási-kísérlet. De ha másnak nem is, legalább saját magamnak igyekszem összeszedni most ezeket az egy ideje már fogalmazódó gondolatokat, párhuzamokat.

Így utólag nehéz az ilyesmit rangsorolni vagy meghatározni, de úgy hiszem, gyermekkorom egyik alapvető film- és könyvélménye Az erdő kapitánya. (Egy másik, szintén meghatározó gyermekkori olvasmány- és képi emlékem, mondhatni egyik első thrillerem az időről időre borzongva de kíváncsian lapozgatott nagy, szürke Orvosi ABC volt, benne a csőrös pestis-doktorral, sziámi ikrekkel, ijesztő sérülésekkel stb, de erről talán majd egyszer később.)

Az erdő kapitányát moziban néztük meg édesanyámmal, 1988-as rajzfilm, így valamikor a rendszerváltás éveiben, talán másodikos koromban. A benne ábrázolt nagyváros, az éjszaka, az erdők, az ósdi rendőri iroda azóta is elég sokszor eszembe jut, homályosabban vagy konkrétabban megidéződik csaknem napi szinten. Talán a film után közvetlenül, vagy nem sokkal később megkaptam a mű képregény változatát is, egy nagy alakú, keményfedeles könyvet, amit nagy becsben tartottam és a mai napig megvan. A képi emlékeim nagy része már inkább ennek a könyvnek az illusztrációiból táplálkozhatott.

És hogy mi tűnt akkor vagy akár most is olyan különlegesnek, meghatározónak benne? Ezt sem könnyű pontosan szavakba önteni, de valahogy az egésznek volt valami "noir" hangulata, a sötét, végtelen nagyvárossal (már-már momo-i vagy Gotham city-i jelleggel), a föld alatti, nagyszabású csatornarendszerrel, Zero nagy belmagasságú irodájával, a már említett ósdi irodákkal, szobákkal (amik a mai napig eszembe jutnak a régebbi bútorzatú vasúti irodákban, terekben járva), vagy az éjszakai, hajnali erdők szürkébb képeivel, amik pedig hosszabb túrákon, napfelkelte táján idéződnek meg. 

Lehetséges, hogy szintén Az erdő kapitánya hatása volt, hogy sokáig rendőr szeretettem volna lenni, illetve hogy jó ideig szerettem kis szigeteket, azokon kuckókat rajzolgatni. Mintha még a karatézni tanuló macilány is megdobogtatta volna a szívem, gyermekkoromban egy ideig kifejezetten vonzódtam a harcias, férfiakkal szembeszálló nőkhöz, még a sorozatból ismert Lindába is szerelmes voltam valószínűleg ezen tematika miatt, pedig visszatekintve nem volt túl csinos.

A mű cselekménye, hogy egy gonosz banda meg akarja szerezni az erdőt hogy beépíthessék, és ez sajnos a Szív Trailen is átélhető, ahogy a város szélén, erdő peremén sétálva tapasztalható, hogy a város egyre jobban terjed, újabb és újabb háznyi területeket kiharapva a természetből (lásd az Árpád-kilátónál vagy az Apáthy-sziklánál). Erre épp édesanyám is rávilágított nem olyan régen, amikor elküldtem neki egy Szív Trailen, az Apáthy-szikláról készült fényképet, kilátást, ami nekem egy gyönyörű panorámának tűnt, de ő olyasmit jegyzett meg, hogy "mennyire beépültek már a Budai-hegyek!" Persze bízom benne, hogy az útvonal döntő, nagyobb része még sokáig a természetben fog haladni, és nem fog benne számottevően nőni az aszfaltozott rész.

Belegondolva, környezetvédő eszméjével Az erdő kapitánya akkor egy elég progresszív témájú alkotás volt, bár ez akkoriban az aktuális korszellem is lehetett (lásd pl. Bős-Nagymaros). Érdekes, hogy Az erdő kapitánya végül nem emelkedett "kultusz" státuszba, nem lettek belőle szállóigék, emlegetett idézetek (szemben a pl. a két évvel korábban megjelent Macskafogóval), most hirtelen én sem tudnék belőle semmit sem idézni - engem is inkább a hangulata, képi világa fogott meg, kevésbé a szöveg vagy a sztori.

(Eredetileg egy hosszabb bejegyzést terveztem írni erről, lehet hogy majd később még bővítem, kiegészítem, és talán lenne még egy-két gondolat, emlék, párhuzam, de hirtelen ennyit tudtam szavakba önteni. A bejegyzés illusztrációja Az erdő kapitánya DVD kiadásáról származik, amit egy kollégámtól kaptam valamikor korábban, amikor szóba került a rajzfilm.)