Egy-egy mondat a Szív Trailről Krasznahorkai és Ottlik stílusában, a mesterséges intelligencia szerint
Megkértem az mesterséges intelligenciát (Microsoft Copilot), hogy írjon egy-egy mondatot a nemrég irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László, valamint egyik kedvenc íróm, Ottlik Géza stílusában a Szív Trailről . Kissé közhelyes, de találó és a szerzők stílusát (legalábbis laikusként megítélve) egész jól visszaadó mondatok lettek, bár eddig csak Ottliktól olvastam az Iskola a határont: A Krasznahorkai mondat: A Szív Trail olyan, mint egy végtelen, kanyargó ösvény, amely nem a tájban, hanem az ember belsejében halad, ahol minden lépés egy újabb kérdés, minden kanyar egy elfeledett emlék, s ahol a távolság nem mérhető kilométerekben, hanem a lélek súlyában, amit cipelni kell, míg az ember el nem jut oda, ahol már nincs tovább, csak a csend és a megértés. Az Ottlik mondat: A Szív Trail — ha jól belegondolunk — nem is annyira út, mint inkább egy megkísértett lehetőség, hogy az ember, miközben lépésről lépésre halad előre, valójában visszataláljon valamihez, amit talán sosem ismert iga...